Tésa története
 

Határ menti kis falucska az Ipoly völgyében, a Börzsöny északnyugati lábánál. A falu a mai helyére a törökök visszavonulása után települt, ekkor az ország távolabbi vidékeirõl is telepítettek ide magyar családokat. A századok folyamán több nemesi család is birtokolta Tésát.

A keskeny völgybe fekvõ település egyutcás. A község egyes részein a hajdani csûrös település nyomai is felfedezhetõk. A mai adatközlõ visszaemlékezések szerint a század elején csak néhány jobbágy család élt a faluban.

A község fejlõdése szempontjából meghatározó jelentõségû volt a Foglár család. A XVIII. sz. elsõ felében kastélyt építettek és a Majori-dûlõben kis templomot emeltettek, alatta családi kriptával. Mivel ezt a templomot az Ipoly áradásai veszélyeztettél, 1775-ben a kastély közelében felépítették a ma is álló templomot. (Foglár György, egri kanonok)

A XIX. században a falu a Boronkay-, majd a Jankovich-család birtoka lett. Ebben az idõben virágzott a juhtenyésztés és a gyümölcstermesztés, az Ipoly vizére malom épült. A lakosság is növekedett, többségében zsellérek, cselédek laktak a községben.

A XIX. század végén 180 lakosa volt Tésának. Ez a fejlõdés Trianon után megtorpant, majd az utóbbi évezredben csökkenõ tendenciát mutatott. Ma már iskola sincs a községben. A falusi turizmus fellendülése sokat jelenthetne Tésa számára.